Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Több mint egy évtizeddel az uniós csatlakozás után érkezik a hír, hogy négy erdélyi város a regionális együttműködés intézményes kereteit készülnek kialakítani, és élni kívánnak a transznacionális Európai Unió föderális szerkezetének lehetőségeivel. Tegyük hozzá, ehhez az is kelleni fog – közpolitikai, fejlesztési ambíciók ide vagy oda –, hogy a készülő új uniós pénzügyi költségvetésben pénzt különítsenek el erre a célra. S ha innen magyarázzuk a temesvári, aradi, nagyváradi, kolozsvári, de a többi, még csatlakozni kívánó helyi elöljáró hirtelen támadt társulási buzgalmát (Szeben, Gyulafehérvár, Szatmárnémeti, Nagybánya, Zilah, de a regáti városok hasonló kezdeményezését is), akkor a jelek szerint nemcsak Brüsszelben, hanem Bukarestben és az erdélyi provinciával szomszédos országokban is erős politikai támogatói vannak a regionális együttműködésnek, politizálásnak és gazdaságszervezésnek.
Legyünk optimisták, miért ne? Ha ez így összejön, a társadalomszervezés európai modelljének, a szubszidiaritás elvének jegyében, gondolom, nem kell különösebben ecsetelni, hogy mekkora szemléletbéli és gyakorlati változást hoz a centralista területfejlesztési hagyományokkal bíró román államigazgatásban. Még nemzetiségi, kisebbségpolitikai hozománya is lehet, már ha nem állják útját a kulturális alapokon való önszerveződésnek, szabad szervezetalapításnak és társulásnak (kérdés persze, hogy ilyen kezdeményezésekhez ki rendelné oda a forrást).
De még mielőtt térdre esnénk a kezdeményezés előtt, nem érdemes elmenni a történet azon szála mellett, hogy a bejelentésre a közelgő elnökválasztás belpolitikai kontextusában került sor, és hogy ellenzéki városvezetők, jelesül a Nemzeti Liberális Párt politikusai állnak az élén. Igen, ugyanazok, kik kormányon amúgy harcos hívei a központosított román közigazgatásnak. Így érdemes mérlegelni, hogy elvi meggyőződés nélkül, melyik az erősebb motiváció: a valószínűsíthető anyagi ösztönzők, vagy a választási kampány részeként támadt ez az amúgy önmagában teljesen progresszív szövetkezési kedv? Ez utóbbira utal az, hogy az alapítóknak máris megvannak a fenntartásaik a Nyugati Szövetségbe csatlakozni kívánkozó kormánypárti településekkel.
Pozsony János Csaba