Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szemléletes és különösen találó képpel él a Bálványos Intézet most összeállított árnyékjelentésében, amit ahhoz a jelentéshez csatolnak, amit az Európai Tanács szakértői készítenek immár ötödik alkalommal a romániai kisebbségi jogok helyzetéről.
A Bálványos Intézet nem rejti véka alá, hogy Romániában rendszerszintű a magyarellenesség, s ennek kapcsán az ember elgondolkodhat azon, mit is értünk el a „rendszerváltással”, hiszen éppen a jogfosztások rendszere volt az, mely minket harminc évvel ezelőtt a reform pártjára állított. Egy emberöltő nem volt elég ahhoz, hogy pontosan az elnyomás rendszerét kezdje ki és szorítsa vissza az európainak mondott jogállam, amit állítólag azóta egyvégtében építenek. Mert mit jelent a rendszerjelleg?
Nyilván azt, hogy a sok korlátozás, felemás szabály egységes gépezetté áll össze, és alapjában tilt, sorvaszt, gáncsol mind egyéni, mind kollektív jogainkban, nyesegeti életünk magyar szabadságát.
Az üvegplafon mint kép kiválóan szemléletes: külföldről és felülről nézve, mintha nem is lenne, alig vagy egyáltalán nem látszik, mi viszont alulról mindannyiszor beleütközünk, ha emelkedni szeretnénk, gyarapítandó létbiztonságunkat, rálátásunk viszont van a szerencsésebb európai kisebbségek jogállapotára, irigyelhetjük is a dél-tiroli, az Aaland-szigeti, a belga, dániai stb. nemzetiségek jogállapotát, de elérni ugyanazt már lehetőségünk nincs.
Napi jogsérelmeink, a továbbtanulási esélyek (lásd a román érettségit), a hivatali ügyintézés nyelve, a betelepítés folytatása, a diszkriminatív 20 százalékos küszöb (és nem csak Kolozsváron), a székely tömb folytatódó szétzilálása, stb. stb. – mindezek együttvéve tulajdonképpen abban akadályoznak meg, hogy kollektív nemzeti társadalmunkat kiteljesíthessük, azaz az egyenlőség legfőbb zálogára, biztosítékára szert tegyünk. Azaz arra, hogy a rendszerrel rendszert szegezhessünk szembe. A kormányzásban és törvényhozásban működő választottjainkra országos ügyek intézését bízták — ebből saját gondok enyhítése legfeljebb csak közvetetten lesz, ha lesz, holott nem ezért adtuk voksunk rájuk. Érdekvédelmünket tulajdonképpen kisiklatták.