Üzenet a románféltőknek

Olvasom a lapokban, hogy a három megye románféltői azt üzenik a magyar őslakosoknak, hogy ők sohasem fogadjál el a Székelyföld autonómiáját. Erre én azt mondom, jól is teszik, mert amit nem kérünk tőlük, azt ne is adják, hiszen nem az övékből adnák. Mi, az őslakos székely-magyarok az üzenjük: sohasem mondunk le az autonómia-igényünkről, így hát kvittek vagyunk.

Ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba az biztos. Mi értelme van a hamis állításoknak és azok bizonygatásának? A történelem csak egy lehet, az igazi, ami megtörtént. Ha a történelem úgy hozta, hogy a mindig magyar Erdélyt olykor külön, olykor az anyaországgal, de 1920 óta az 1877-ben alakult Romániához csatolták az Osztrák Monarchiát gyűlölő nagyhatalmak, és amit sajnos sokan elismertek, akkor ez így van.

És most nem akarja senki sem a magyar kormányt, sem az Erdélyi Magyar Néppártot (még az RMDSZ-t sem) megváltoztatni. Románia úgy van, ahogy van. De ha az itt élő, 1100 esztendős múlttal rendelkező, (most már) kevés létszámú székely-magyarság autonómiát szeretne magának, az ősi szokásokat, kultúrát, nyelvhasználatát, identitását stb. megőrizni, akkor mi ebben a hadüzenet?

Tudom, hogy az ide betelepedett a románság egy kis része fél (pedig nincs amitől), hogy elveszíthetik vezetői, befolyásos, uralkodói mivoltukat, és rúd mellé kell álljanak becsületes dolgozni. Ezek az olcsó népszerűségnek örvendő románféltők fertőzik az igazi történelmet, és félre vezetik, gyűlöletre nevelik az embereket.

Pedig az üzenet oda és vissza az kellene legyen, hogy már ideje lenne felnőni a 21. századi követelményekhez, János Pál pápa szavaival élve: „ne féljetek!”.

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva