Vagy féltik, vagy fél

Hát megint előkerültek a Patyomkin-falvak! Herr Johannis Szucsávára látogatott, s nem szeretett volna nyomort látni. Ahol csak elment, aszfaltozták, festették az utakat, nem egy helyen a csóré földre öntötték a flasztert, ha csak néhány napig is, legyen a szemnek tetszetős. A kóbor kutyáknak is rossz napjuk volt, mert pillanatok alatt összefogdosták és kerítések mögé zárták őket. Arról nem szól a fáma, hogy a szebb állatokat terelgették volna ide-oda, de ami késik, nem múlik. Igaz, most nem a farmok, hanem a kolostorok felé vette útját az államfő. Ahol, úgy látszik, a fényesség megvilágosította elméjét. Két dologban is.

Az egyik, hogy Moldvában és Bukovinában nincsenek nemhogy autósztrádák, de járható utak se. Hogy miért kellene éppen az ukránok és oroszok felé építeni autópályát, azt nem fejtette ki, a kolostori apácák erről nem világosították fel. Meg kell súgnom a román állam első emberének, hogy a többi országrész sem bővelkedik korszerű utakban. Még akkor sem, ha eurómilliókat költöttek ilyenek építésére.

A másik nagy felfedezése az volt, hogy le kell bontani a központi irányítást. A helybeliek tudják a legjobban, mire van szükségük – mondta. Azt a kutyafáját! Hát nem erről nyöszörög immár negyedszázada az RMDSZ?! Nem ezt sóhajtozzák az autonómiát kérő székelyek, szinte már-már unalomig?! Ezért nem kellett volna Szucsaváig elmennie…

Persze, az ilyen kiruccanások a cotroceni-i palotából jót tesznek Klaus Johannisnak. Persze, többet tudna meg, ha nem csak a számára kiaszfaltozott főutakon menne végig, hanem a lyukas-poros mellékutakon, s a kifestett városközponton meg a rendbe tett kolostorokon kívül a szegény negyedekbe is ellátogatna. Megtudná akkor, hogy az ott lakó gyerekek jó hatvan százaléka éhesen fekszik le, nem vacsorázik. Persze, ilyet láthatna Szeben felé is, ha éppen időt szakítana arra, hogy megálljon egy pillanatra. Igaz, akkor hallaná azt a fütyölés is, ami útjain végig kíséri. Mert ugyebár több kocsiból álló konvoj halad utána, s emiatt órákra lezárják a közlekedést. Mint annakidején.

Vagy féltik, vagy fél.