Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
(A Petőfi–Schiller Egyetem)
Szegény Petőfi, szegény Schiller! Ki emlékszik már arra a látszatmegoldásra, melyet az alig pár évi tündöklés után az ebek harmincadjára jutott Demokratikus Konvenció szült, belpolitikai válságokban fuldokolva? (Lásd a 648-as kormányhatározatot 1998-ból!) Akkor érdekvédelmünk nagyon nem működött nevéhez méltóan, mondhatni feláldozta a saját érdeket annak oltárán, amit a romániai közélet demokratizálásának vélt, s mely azóta is óhajtott cél maradt, semmi több. A magyar szervezet vezetői akkor úgy érveltek, előbbre való az ország érdeke, előbbre való az uniós felkészülés vagy annak a vágynak a felmutatása, hogy az ország abba a közösségbe iparkodik bejutni, s ennek érdekében mímelni sem árt az egyetértést és a belső összetartást.
E vitát az akkori kis lépésekkel beérők és a valamivel nagyobb, hogy ne mondjuk valódi lépéseket igénylők között még nem döntötte el a történelem, nem zárult le az a korszak, hanem nagyon is nyitott, mi több, felemás eredményeken kívül semmi egyébbel nem dicsekedhet, ha egyáltalán büszkélkedhet bármivel is.
Évtizedekig azzal hitegettük népünket, magam is osztoztam nem egy tévhitben, hogy majd az uniós csatlakozás, majd a sokat emlegetett és agyoneszményített európaiság beengedése-behozatala a hazai miliőbe, majd az megoldja a zárójelbe tett vágyainkat is, azok megoldásának elhalasztása nem egyéb taktikai húzásnál, melynek okvetlen meglesz a jutalma.
Románia teljes pompájában be is lépett az Európai Unióba, ott feszít a német–francia duó legszófogadóbb kisinasai között, mi több, amerikai támaszponttal is megtetézte önállóságát, s az EU nemhogy nem kezdeményezi a demokráciadeficit felszámolását, hanem kimondottan elutasítja a kisebbségek önigazgatási törekvéseinek támogatását célzó kezdeményezésünk megvitatását is. Merthogy a kérdés nemzeti hatáskörbe utalandó lenne ugyebár.
Oda, ahol az száz éve megoldhatatlan, és az is marad.
Ezért kár volt visszafognunk magunkat, hogy szebb képet nyújtsunk rabtartóinkról a valóságosnál az óhajtott belépés előmozdítására. Hibás és elvétett irányvonalat követtünk. Tanultunk-e belőle?
Jó írás, tanulhatnának belőlle a lapban írógató, s még mindig „toleranciát” és „multikultit” hírdető apostolok.