Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A kérdésre sokféle válasz adható. Azok, akik egy kanál vízbe fojtanának, minden bizonnyal örvendeznek, amikor maguk a magyarok saját létszámukat egymillió alattira saccolják. Hol van a valamikori mellveregetés, hol van az a bátor kijelentés, hogy igen, itt Erdélyben két és fél millió, de legalább kettő biztosan él! Minden népszámláláskor, és megértem már párat, az volt a fájó következmény, hogy a végeredmény mindig kevesebb volt a reméltnél. Ám azért bizonyos ideig éltünk a gyanúperrel, hogy sokkal többen vagyunk!
Én azért nem beszélnék millió alatti „előrejelzésről”, főleg, ha felelős szájakból hangzik ez el, mert vészjelzésnek tűnhet, s el is bátortalaníthatja azokat, akik bíznak a számok erejében. Ezért veszélyes játék ez az alkategóriásdi is, mert akik régi emberek, azok már láttak karón varjút, ezzel a két-, háromfelé való írással gyűlt még meg a bajunk.
Évekkel ezelőtt, amikor divatba jött az alapítványok, társulások, egyesületek indítása, valakik létrehozták a Székelyföldi Magyarok Társaságát. Ahol szóba hozták, ott ennek az elnevezésnek a fonáksága is napvilágra került, mégpedig olyan megvilágításban, hogy ezek szerint nem minden székely magyar. Gyorsan sor is került a névváltoztatásra, de jó példa annak igazolására, hogy igen-igen megfontolandó az ilyesmi, a magukat magyaroknak valló személyek könnyen elveszhetnek a túlzott besorolás útvesztőiben.
Mostanában többször elméláztam azon is, hogy mi lesz, ha majd mellemre tűzhetem a székelyeket megillető jelképet, és aki évtizedek során másoknál sokkal határozottabban kiállt a magyarság ügye mellett itt, Háromszéken, nem viselheti, mert ő nem székely. Ilyen alkalmakkor, amikor kételyek merülnek fel valaminek az igazsága kapcsán, mindig eszembe jut egy gyerekkori kijelentés. A cséplőgép gépész-tulajdonosa valamiért haragos volt, kivetette nyakából, és földhöz csapta a poros inget, majd azt vágta oda az egyik társának (szinte szó szerint tudom idézni): „Látod, ez az ing egész nap rajtam volt, de ha levetem magamról, tovább már ennek sem hiszek.” A nemsokára beköszöntő népszámlálás biztosai, de inkább a megszámlált szavazatok további számlálói ki tudja, milyen inget viselnek majd?
Akinek nem inge, ne vegye magára, de az RMDSZ népszámláló reklámja elég durva. Csak a magyar számláló a biztos. Biztos, hogy ez a szlogen 2022-ben állja a helyét? Egy olyan szervezet részéről, aki éppen ezzel párhuzamosan eurómilliókat fektet abba, hogy a magyar gyerekek megtanuljanak románul. Mit üzen egy ilyen szlogen a magyar gyermekeknek?