Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Csúcsnapon sikerült lejutnunk a sóbányába. Úgy mondta az egyik parkolóhely őre, hogy azelőtt való nap 6000 kíváncsi autóbuszozott le a mélybe. S akkor, amikor mi indultunk neki, esős idő mutatkozott, tehát jóval többen választhatták a mélységet. Ami feltűnt: szinte valamennyi parkoló bejáratánál kiírták, hogy nincs több hely, keringhetett a csak pár órára érkező, amíg valahol megállhatott. Ott, alant nyüzsgő tömeg, az egész látvány Wells földalatti városát vagy még inkább Jókai A jövő század regénye című fantasztikus művének a föld gyomrába költözött társadalmát juttatja eszembe.
Óriási hajórendszerhez hasonló, ahol mindenre jut hely, gyerekjátszóterek, kocsmák, kalandokra éhes látogatók számára kiépített mászófalak, asztaliteniszre, akár focira is alkalmas terek, hinták, amelyeket főleg felnőttek foglalnak le. Én böngészgetem a magyarázó szövegeket, megnevezéseket, felhívásokat, útbaigazításokat, mindenféle figyelemkeltő feliratokat. Akik mindezt elvégezték, igen-igen következetesek és körültekintőek voltak. Nincs gondom a megértéssel: egyetlen olyan szó, szövegrészlet, felvilágosító útbaigazítás nincs, amely ne lenne legalább kétnyelvű. Tehát románul és magyarul feliratozva minden, s legtöbbször a harmadik nyelv is jelentkezik.
Megjegyzem, lent alig lehetett magyar szót hallani, a túlnyomórészt román mellett gyakori volt a német, az angol. És tényleg ritka a magyar szó. Sokszor eszembe jut a sepsiszentgyörgyi piacon kapott lecke, amikor az egyik virágárus asszonynak szóvá tettem a magyar megnevezés hiányát, s ő, aki talán három szónál többet nem tud az állam nyelvén, egyszerűen szembevágta velem a szokásosat: Romániában élünk.
Persze, ott, a parajdi sóbányában is Romániában voltunk, csak azzal a különbséggel, hogy a parajdiak tudnak valamit, amit Sepsiszentgyörgyön sokan elfelejtenek, ez pedig az önbecsülés, az anyanyelvhasználat fontossága, az önmagunk és magyar embertársaink iránti tisztelet. Végeredményben a tisztesség, a büszkeség. És nem a hajlongás, a nyalás, a megfelelés kényszere. Olvastam, hogy a nemzet kenyerébe Parajdról szállították a sót. Adná az Isten, hogy a csodálatos magyar nyelv feltétlen és félelem, hátsó gondolatok nélküli használatához is mindenfelé szállítsanak innen egy csipetnyi sót…