Választás előtti számvetés

A jogi vegzatúra, az, ahogy holmi magyarfalók Vásárhelytől Szentgyörgyig ma csúfot űznek a jogállam eszméjéből, és leleplezik annak fölöttébb kétes értékű romániai változatát – nos, mindez csupán amolyan jelenségszinten tükröz egy mélyebbről fakadó nagy hiányosságot. Mi történt a posztkommunista román jogalkotásban, miért húzódik éles korszakhatár annak 1996-ot követő második és mai, évek óta beállt harmadik szakasza között?

A Constantinescu-féle Demokratikus Koalíció és a második szoc-dem kormány tulajdonképpen a NATO- és EU-s csatlakozásig és utána is pár évig még úgy-ahogy kínált elfogadható kompromisszumot az erdélyi magyarság érdekképviseletének. Az RMDSZ korifeusai vallották is, hogy amit nem sikerült elérni, azt majd az EU jogrendjéhez igazodás meghozza utólag a számunkra, hiszen ott voltak a jó példák, a dél-tiroli, a finn és egyéb megoldások, melyek valós területi autonómiát nyújtottak nem egy őshonos nyugati kisebbségi népközösségnek.

Ezt a politikai vonalat az utólagos fejlemények elvétettnek minősítették, a román jogalkotás ugyanis leállította, sőt azóta blokkolja a kisebbségi emancipáció fokozatos érvényesülésének folyamatát. Azt a román pártok egységesen lezárultnak nyilvánították, s a ránk szabadított vegzálók már a két és fél évtized eredményeinek visszacsinálásán dolgoznak a legálságosabb módon „jogállaminak” beállított eszközökkel, mi több, arcátlanul holmi „méltányosságra” hivatkozva. A szavak értelmének kifacsarása jól jelzi a szándékok elleplezni kívánt valódi indítékait.

Minden belpolitikai támasz híján a magyar érdekvédelem, ha nem akar a kollaboráció vétkébe hullani, saját erejére hagyatkozva építheti tovább a maga társadalmát, és ehhez kereshet külső erőforrásokat. Nem egy példáját láttuk ennek az utóbbi években – kár, hogy a belső összefogás még mindig felemás.
Az EU-s választások előestéjén több józan hang is hallatszott. Vincze Loránt például pontosan fogalmaz, a FUEN-től és annak unión belüli kezdeményezéseitől van mit remélni, de hamarabb hozhat eredményt a magyar-magyar viszony szorosabbra fűzése, különösen a most folyó nemzetépítés fényében, mely végre kezdi levonni a kettős állampolgárság kiterjesztésének praktikus következményeit.