Választási csalás

A 89-es forradalom után a hatalmat átvevő baloldali többség egyik kulcsfigurája, aki később a liberális párt színeiben volt külügyminiszter, majd szocialistaként jutott ismét szenátori tisztséghez, hogy aztán nemrég demokrata liberálisként ismét külügyminiszter legyen, akit a szocialisták „megtartottak” a szenátus elnökének, aki hét végén bejelentette, hogy belép a Nemzeti Erő nevű pártba, a tegnap közölte, hogy részt vesz a szociáldemokraták frakcióülésén, mert ő a Szociáldemokrata Párt „társult tagja”. Tetszenek tudni követni?  Mert nekem nem mindig sikerül…

Ha a szerencsétlen választópolgár miután a választások tiszteletére leküldött két kupica pálinkát, hazafele is betéved a választókörzetbe, mert nem emlékszik, hogy már szavazott, akkor több évre bezárják, mert választási csalást követett el: meghamisított egy szavazatot. De mi a helyzet azokkal a képviselőkkel és szenátorokkal, akik átmennek egyik pártból a másikba? Ők tízezer szavazatokat hamisítanak meg! Mert ha valaki szocialistaként kapta meg az állampolgár szavazatát, az most ne meneküljön a süllyedő hajóról és üljön át más párthoz, mert ha a polgár annak a pártnak a jelöltjét akarta volna támogatni, akkor arra szavazott volna. Bár ez sem igaz teljesen, mert jelenleg (is) van olyan párt a román parlamentben, amely soha nem indult a választásokon, de most nem kevesebb mint ötvennégy törvényhozó a tagja. Olyan körülmények között, amikor hat szavazatokon áll vagy bukik egy kormány, akkor csak ebben a pártban ötvennégyen vannak, akiket – ebben a formában legalábbis – soha senki nem választott meg. És még hányan vannak, akik pártot cseréltek, de nem ebbe az alakulatba iratkoztak be? Ez nem a választási eredmények meghamisítása? Ez nem a választási csalás minősített esete?

Arról a paródiába illő helyzetről ne is beszéljünk, aki egy héttel ezelőtt elment a volt kisebbik kormánypártból a nagyobba, a héten pedig visszatért. Ez még a halhatatlan Caragiale képzeletét is meghaladja. Igaz, a műfaj is más, ez nem komédia, hanem tragédia…