Választások utáni gondolatok

A decemberi választások és annak eredményei már-már feledésbe merültek. Miután megtörtént az új kormányalakítás, és a kabinet elkezdte „tevékenységét”, nagyon sokunknak az emlékezőtehetsége helyrebillent.

Szerintem választások előtt mindegyik párt legyen az népesebb vagy néptelenebb, tudja, milyen szavazótáborra számíthat. Például a romániai magyar képviselet azért nem lett az országban harmadik nagyságú politikai szervezet (erő), mert sokan nem mentek el szavazni. Ebbe a romániai zsebpártok, szervezetek vezetői és tagjai nagyon besegítettek.

Ilyenkor, amikor létünkért kell képviseltetni magunkat, miért nem, tudnak egyezséget kötni egy érdekképviselet mellett, hiszen tudják jól, egyedül semmi esélyük sincs a parlamentbe jutáshoz. Választások után még újabb négy év áll rendelkezésükre pocskondiázni, rágalmazni egymást. „Ritka a világon olyan egymásra irigy népség, mint a magyar”. Azt mondják: miért menjek el szavazni? Azért, hogy meggazdagodjanak a jólfizetett képviselőink? Inkább gazdagodjanak a nem minket képviselők, ellenünk tevékenykedők?

Szerintem jól és okosan tette az egyik párt képviselője, aki képviselői mandátumot szerzett. Látványosan javunkra tevékenykedik. Szerintem követendő példa. Miért nem tett így a legkisebb magyar zsebpárt vezetősége is? Meg tudták volna mutatni tevékenységük eredményét. A választások előtti valótlan ígéretekről sokan írtak, nekem nem maradt erről írnivaló. Kedves kisebbségben élő honfitársaim, amíg az országban nem lesz 51–49 százalékarányban a népességünk, nehéz, vagy kizárt dolog érvényesülnünk itt, akkor is, ha igazunkhoz nem fér kétség.

Kusztos András