Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ritkaságszámba megy, amikor valakiknek fel akarják emelni a bérüket, és azok elkezdenek hadakozni, hogy kevesebb fizetésért akarnak dolgozni. Ilyesféle történt a szakszervezetekkel. Ennek oka pedig az, hogy a vezetőikkel nem beszélték meg az új bérezési rendszert. Mert milyen szép előjogokat harcoltak ki, amikor ők tárgyalhattak!
Azt soha nem értettem, hogy egy katonának, hírszerzőnek vagy ügyvédnek miért dukál magasabb havi fizetés egy orvosnál, tanárnál vagy mérnöknél. S emellett még különböző pótjavadalmazásokat is követelnek! Már most látszik, hogy nehéz lesz az egységes bérrendszert elfogadtatni.
A nyugdíjrendszerrel is bajok vannak. Amikor kidolgozták a nyugdíjtörvényt, arra az elgondolásra alapoztak, hogy egyetlen nyugdíjpénztárból fizetik ki mindenkinek az öregkori járandóságát, éspedig nem a ledolgozott munkaidő után, hanem a befizetett biztosítási összeget véve alapul. Előbb a jogászok sasszéztak ki belőle (ők az utolsó hónapi fizetés jelentős százalékát kapják nyugdíjként), majd a belügyesek és a katonák is szakosodott nyugdíjpénztárt hoztak létre, ahonnan jó nagy havi summákat pengetnek le az öreg obsitosoknak. Aztán a honatyák sem tudtak tovább öregedni egyszerű nyugdíj mellett, csak pluszsummával a zsebükben.
Egymás után több, nem termelő szakmában dolgozók harcolták ki a különleges nyugdíjat. „Például, az újságírók is” – mondta Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter. „Ott vannak az alkotószövetségek sorában.” Ez csak annyiban igaz, hogy a Professzionalista Újságírók Szövetsége nevezetű szervezet tagjai – főleg a média körül ügyködő régi szekusok és katonatisztek (alezredesek, ezredesek, generálisok), csak éppen valódi újságírók nem – tényleg „különleges nyugdíjban” részesülnek. Elnökók, Dinu Doru Glăvan bevallotta: a katonák és hírszerzők „segítették”, hogy az újságok körül dolgozó valahai váll-laposok is tisztes nyugdíjba részesüljenek, így hagyta jóvá számukra a parlament a többletsummát.
Persze, a többi alkotószövetség, mint az AZR (Román Újságírók Egyesülete), az AZIR (Független Román Újságírók Egyesülete) és a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Szövetsége) ebből kimaradt. Nem voltak eléggé élelmesek – mondta erre az UZP-elnök. Az biztos, hogy nem írtak jelentést, „csak” újságcikket, riporterek voltak, tehát nem életrevaló társaság.