Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A népszámlálás közeledtével egyre fontosabbá válik számunkra, azaz a romániai magyarok számára, hogy mindannyian, akik magyarokként itt vagyunk, felvállaljuk-e önmagunkat! Józanul mérlegelve esélyeinket, akár borúlátóak is lehetünk, és sajnos, ebben segítségünkre vannak némely politikusok is, akik olyan számokat emlegetnek, melyek már eleve akár bizonytalanságot is gerjeszthetnek arányaink tekintetében. Az biztos, a számlálók csak annyit számolnak meg, amennyit mi bemondunk.
Évekkel ezelőtt szinte kétkedve írtam le egy elkeseredett számlálóbiztos kifakadását, amiért az egyik értelmiségi család éppen egyedül otthon tartózkodó felnőtt tagja mind az ötüket román nemzetiségűnek és román anyanyelvűnek diktálta be. A biztosnak, aki ismerte a családot, a bemondás szerint kellett jegyeznie, holott tudta, hogy mindhárom gyerek magyar iskolába jár, s hogy az egyik szülő neves magyar elődök csemetéje.
Arról is szóltam, de talán érdemes megint felelevenítenem, hogy ifjú számlálóként több száznyi cigány személyt írtam össze alig megszületett csecsemőtől javakorabeliekig, de úgy, hogy mindenkit magam elé kérettem, így kerültek fel a listára. Nyilván, kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy minek tartja, milyen anyanyelvűnek vallja önmagát.
Valamikor, a Magyarok Világszövetsége 1992-ben tartott kongresszusán megjelent négy szénfekete, fehér lepelbe öltözött afrikai. Ők is magyarok, mondták angol nyelven, ha jól emlékszem, Etiópiát említették hazájukként, és a történetüket is elmondták. Még a 17. század derekán, a tatárok által elfogott erdélyi sereg tagjaiként kerültek őseik tatár fogságba, a Krím-félszigetre. Otthonról, Erdélyből nem tudták őket kiváltani, így rabszolgákként adták el őket arab gazdagoknak. És azóta nemzedékről nemzedékre adták át egymásnak, hogy ők magyarok, magyarabok.
Sokan hitetlenkedve kapták fel a fejüket, amikor ezt elmeséltem, de íme, a minap olvastam a horvát származású, magyar Vujity Tvrtko riporter beszámolóját a Núbiai-sivatagban élő magyar törzsről, amelynek tagjai ugyancsak magyaroknak mondják magukat. Igaz, oda nem jutnak el számlálóbiztosaink, de példájuk hátha felébreszt mindenkit, aki kezdi elfelejteni magyarságát!