A nyár végén elszomorított és aggodalommal töltött el a Szatmári Friss Újság napilap és a Moldvai Magyarság folyóirat nyomtatása megszüntetésének a híre, de bíztam abban, hogy erre végül mégsem kerül sor. Szatmár megye egyetlen magyar nyelvű napilapja és moldvai nemzettársaink kizárólagos magyar nyelvű periodikája ugyanis nélkülözhetetlen szerepet játszott az érintett közösségek önazonosságának megőrzésében, ezért reménykedtem, hogy van szándék és akarat a megmentésükre.
Nem így történt, sőt a Krónika, a Székelyhon, a Székely Hírmondó napilapok, a Heti Hirdető hetilap, valamint a Nőileg havi magazin nyomtatott formában való kiadásának kilátásba helyezett megszüntetése (2023. január 1-től) még inkább rontja az erdélyi magyarok megmaradásának eddig sem rózsás kilátásait. Hiszen az anyanyelvű tájékoztatás és tájékozódás hangsúlyosan hozzájárul az ehhez szükséges nemzettudat és öntudat izmosodásához, a hiánya pedig az elsorvadásához.
A kialakulóban lévő helyzet okainak az elemzése ugyanakkor rávilágított egy régóta érlelődő, azonban eddig asztal alá sepert gondra, a nyomtatott sajtó állapotára, ami viszont nem csak minket, kisebbségi sorba kényszerítetteket, érint, hanem a magyarság egészét is. Ennek az elemzése óhatatlanul felveti a kérdést: a korlátlan internethasználat, valamint a szabad híráramlást, véleménynyilvánítást és gyors terjesztésüket lehetővé tevő közösségi oldalak korszakában egyáltalán szükség van-e még a nyomtatott sajtóra? Véleményem szerint, amíg igény van rá, addig igen, és ne feledjük, hogy annak kialakulása és megőrzése a kínálaton is múlik. A nem létezőt ugyanis megkedvelni sem lehet.
A nyomtatott sajtótermékek keresletét azonban a már említetteken túl a színvonalas nyelvhasználat, valamint a pontos és helyes fogalmazás megőrzése érdekében is fenn kell tartani. A kizárólag online, vagyis csak a világhálón megjelenő változat ugyanis – a mondhatni azonnali tájékoztatásra való törekvés miatt – magában hordozza a nyelvi pongyolaság, a felületes fogalmazás veszélyét, amint ezt számtalan példa bizonyítja.
Nincs már szükség rá. Ahogy tartja egy régi dakota közmondás,- hogy egy híres embert idézzek:)- a széllel szembe pisilni nem lehet, de nem is érdemes. Az internet megváltoztatta a világot, az újság világát is. De újságírókra azért szükség van! Az újságok az internetre költöztek, de a cikket azért ugyanúgy meg kell írni, mint eddig. Nem számít, hogy a polgármester hétfőn posztol a facebookra, mert tudjuk, ő csak fényezi magát. A hírt attól még kell, sőt kötelező kommentálni, utánajárni. Végül is inkább a nyomdászokat, az újság terjesztőit érinti csak a változás, az újságnak, ha interneten is, de meg kell jelennie. A cikkeket meg kell írni. Én inkább egy új lehetőséget látok ebben, nem kell temetni a sajtót.