Van sportcsarnok, és még sincs?

Gyerekkorom óta a labda volt az egyetlen játékszer, amit bármikor és bárhol elővehettem, és mindig akadt jó néhány cimbora, aki hajlandó volt velem együtt felmártani az a csepp port, ami még maradt az azelőtti napról. Ma felnőtt fejjel, munkásemberként nem dagonyázunk, mert már csak esténként van időnk néha egy kis futballozásra. Na és persze most már van egy sportcsarnokunk is, aminek köszönhetően csökkentek a mosóporköltségeink.

Néha jólesik munka után egy levezető edzés, és próbálunk hetente egyszer-kétszer találkozni, de mivel majdnem mindenki munkásember, nem mindig sikerül ezt összehozni. Fájó pont az, hogy – számunkra érthetetlen okból – a csarnok hétvégeken (szombat és vasárnap) nem kiadó. Sőt, ünnepnapokon sem kiadó. És amikor különféle események vannak – mint bérmálás, kicsengetés, keresztelő, születésnap és a többi, és a többi – a terem ugyancsak nem vehető igénybe.

Jelzem, a környékbeli sportcsarnokok mindegyike bérelhető bármilyen ünnep alkalmával. És fájó pont a csarnokgondnok viszonyulása az emberekhez. A tisztességes, kulturált viselkedés alapvető követelmény kellene legyen Zabolán is. Most nem fogok felsorolni minden apróságot, viszont összességében a helyzet egy kicsit komikus, de ugyanakkor aggasztó is. Tény, hogy a szép szavakkal való próbálkozásaink nem jártak sikerrel.

A kérdésem az, hogyan lehetne egy ilyen létesítményt úgy működtetni – ha már az adófizetők pénzéből épült –, hogy azt használni lehessen ünnepnapokon is (ha már olyankor úgyis otthon van mindenki)? Várom az ötleteket, talán közösen találhatunk egy jó megoldást.

Farkas Arni, Zabola