Váratlan szám a mérlegen

Január közepén járunk. Ez pedig nem csak a karácsonyfa lebontásának, az égősorok bedobozolásának az ideje. De nem ám. Az év első méretkezése is soron következik. A pillanat, amikor belenézel a tükörbe, hüvelyk- és mutatóujjad közé szorítod a derekadat körülvevő puha párnát, és elszántan ráállsz a mérlegre. Leveted a kötött pulcsit, annyival is kevesebb legyen. Első pár pillanatig a lábujjkáid még takarják a számlapot, érzed, nem fog tetszeni, amit takargatnak. Feltárod magad előtt az igazságot. Már az első szám sem a megszokott, a második is görbül. Legszívesebben sírva fakadnál.

Mentegetőzöl. Aznap már ettél, és kevesebb mint félórája. Vizet is túl sokat ittál. A ruháid összsúlya tutifix, hogy több mint egy kiló. Na, meg amúgy is, a női hónap éppen azon napján vagy, amikor egy kicsit puffadtabb az élet. Beleég a memóriádba a szám, így hát lelépsz a mérlegről, és olyan határozott mozdulattal rúgod vissza a szekrény alá, mintha hónapok óta erre készülnél. Vissza a tükörbe, elölről, oldalról, hátulról kitekert nyakkal méred végig a jól ismert testet, néhol megcsipkeded, de nem emlékszel tisztán, legutóbb mekkora fért be az ujjaid közé.

Elkezded kutatni az okokat, a miérteket, úgy dobálod a bevillanó emlékképeket az agyadban, mintha a kedvenc hajgumid veszett volna el egy zsák ruha között. Nem ettél sokat, nem sokkal többet, mint régen – állapítod meg. De akkor mégis mi? A karácsonyi csoki? De tudod, nem az elmúlt két hétben híztál hirtelen, sokkal inkább az utóbbi félév kőkemény munkája ez. És akkor bevillan. Voltál te már dundi, még az egyetemen. Akkor is hirtelen jött, viszonylag hirtelen is ment. Csak egy dologtól kell búcsút venni. A kedvencedtől. A fekete, szénsavas, cukros, édes nedűtől. Ami kihúz a fáradtságból, oltja a szomjad, simogatja lelked. Amivel apósod kínál mindennap, mert tudja, hogy szereted.

Eldöntöd hát, lefogysz. Vége az üdítőnek, a csokinak, nem cukrozod többé a kávédat sem. Letöltöd ismét azt a „7 perc edzés” nevű applikációt a telefonodra, és megváltod a világot. Végül átöleled magad, te így szép vagy, na meg már úgyis elkeltél, aztán iszol még egy utolsó korty kólát, hiszen majd úgyis csak holnaptól…