Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Vele és nélküle

Ha van angyal meg ördög a világban, és nemcsak a megmagyarázhatatlan képzeletben, akkor a kétszarvú most immár dörzsölheti kezeit, mekegvén a maga nyelvén, hogy elvégeztetett. Mert a gonosz sosem alszik. Azt azonban a magunk megnyugtatására mondom, a magam kényszerűségében, hogy emlékezet és abban a tisztelet ugyancsak létezik.

Kapui Ágota költő volt, és az Ő szelleme uralkodik a gonosz fölött. Legalább ennyi vigasza legyen a megmaradt seregnek, hogy fújja tovább a maga s az élet igazát és igazságait. Kapui Ágota, akire emlékeztet szülőföldjén, Székelyföldön ez a kopjafa, a legnagyobb győzelmet aratta, még életében: önmagát győzte le, saját erejével. Húsz évig nem írt verset, nem járta a költői hadak útját, holott bizonyították már versei a helyes utat.

Percig se tételezzük föl róla, hogy föladta volna, elárulta volna a költői, emelkedett beszédet. Csak így tudott győzni a sors zsákutcáiban, csak így tudott rendet teremteni egyszer s mindenkorra önmagában. Bizonyság erre, hogy ama beszűkült s beszürkült húsz esztendő lezártával maga jelölte önnön sodrásának erejét és irányát.

Nem a hallgatás jellemzi immár ezt a maréknyi volt életet, mely megadatott neki, hanem a gondolati líra, az érzelmi szárnyalás, és mindannak hirdetése az ég alatt s a szülőföld fölött. Kapui Ágota akkor is önmagát adta és mutatta, amikor önmagát, a maga hallgatását győzte le a szemünk láttára. Ha nem lettem volna mindennek szemtanúja, könnyedén mondhatnám jelkép erejű kopjafájánál, hogy ez hihetetlen. Ahogy hihetetlen az a mód és dráma, ahogyan a győztes költő odalett.

Egyáltalán nem könnyű mondanunk költőként, hogy él tovább a költészetében az ember, az örök alany. Menekülve idézem Ernest Hemingway író szavait ennél a jelkép erejű kopjafánál: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.”

Vigasztaljuk magunkat azzal talán, hogy magunk vagyunk a vesztesek, a szegények, immár a költő Kapui Ágota hiányában. Isten legyen vele és velünk.

(Elhangzott Kapui Ágota kopjafájánál.)

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás