Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tanulságos lehet a kerek évfordulók áttekintése. Az enciklopédiák érthető módon a fejlettebb nyugati világ eseményeiről értekeznek, mellettük a mi történéseink Hamupipőke-kuckóba szorulnak. Sebaj. Úgy látom, magasabb civilizáció nem feltétlenül jelent több emberséget, sőt. Lenézzük az írástudatlan éhenkórászt, aki egy darab kenyérért lebunkózza szomszédját, de tessék megmondani, a halálos fegyvereket tervező stanfordi vagy moszkvai kétdiplomás, nyakkendős mérnök mennyivel áll a kisszerű gyilkos fölött? Íme, két évfordulós példa.
450 évvel ezelőtt, 1472-ben volt ama hírhedt Szent Bertalan-éjszakája. Párizsban főleg, de vidéken is augusztus 23-án elszabadult a pokol. Az úgynevezett hugenották – protestánsok – nyugodtan aludtak, bízván a király becsületszavában. Ám a vallási türelemrendeletet megszüntetve, őfelsége ráeresztette a szerencsétlenekre a véreskezű gyilkosokat. Sok ezer férfit, asszonyt, gyereket utcára hurcoltak és kegyetlenül lemészároltak. El tudja képzelni az olvasó, hogy az események hallatára a pápa Te Deumot celebrált? Hogy Rómában ágyúkból díszlövések üdvözölték az ember efféle állattá alacsonyodását?
Ugyanabban az évben hunyt el a mi kis Erdélyországunkban is tevékeny Mélius Juhász Péter. Mifelénk is javában zajlottak a kemény, lendületes, sokszor kíméletlen hitviták. Péter bátyó, aki huszonéves korára már egyházszervező püspökké tornászta fel magát, nem vonta ki magát a disputákból, sőt. De az itteni csetepaték általában megmaradtak a személyes ellentétek és mindenképpen a szavak szintjén, nem kaszabolták le őseink egymást egy teológiai homousion/homoiusion ürügyén, mint zseniális Madáchunk jeleníti meg a Tragédiájában.
És Mélius Juhász Péter megszerkesztette a magyarság első füveskönyvét, a mintegy 2000 növény magyar, német és latin nevét, illetve tulajdonságait és gyógyhasznát felsoroló Herbariumot, mert a steril vitákon túl a tudás, a műveltség emeli fel az embert. Egy Jonathan Swift-mondás jut eszembe: „Az az ember, aki két búzakalászt vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol eddig csak egy nőtt ki a földből, nagyobb dicséretet érdemel az emberiségtől, és mérhetetlenül értékesebb szolgálatot tett a hazának, mint a politikusok minden fajzata együttvéve.”