Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kína, Oroszország, Fehéroroszország demokráciák? Hát, amennyire a nechezol is kávé, de azért egy Segafredo eszpresszótól távol van.
Most hagyjuk a fiókban a New York Times jelentését, miszerint az USA hat év alatt nem „csak” 1600 ártatlan civilt (annyit ismert be), hanem annak többszörösét gyilkolt le dróntámadásokban Kabultól Damaszkuszig, és értékeljük a Nyugat aggódását az emberi jogok megsértése miatt. (Duvalier, Pinochet, Somoza nem zavarta őket, de ez másik jegyzet témája lehet). Ezért van embargó, szankciók, diplomaták kiutasítása, gazdasági nyomás – magyarán a rakoncátlanok kiéheztetése. A nukleáris háborúval való fenyegetés ráadás. Az eredmény? A három nagy ellenség még csavar egyet a srófon, kukoricára térdepelteti az ellenzéket. Megéri?
Németország nem termelte volna ki a hitleri szörnyeteget, ha a világháború győztesei nem tiporják lábbal méltóságát.
Láttam egy kisfilmet a múlt század harmincas éveiből – Kína hétköznapjai. Elnézést a hasonlatért, de csak így mondhatom, állatokként tengődő embertömegek, ruhának nem nevezhető rongyokba burkolt élőhalott, aszott, töpörödött férfiak és nők a legprimitívebb munkát végezve, míg összeesnek. Gondolunk arra, hogy azok a kínaiak egy tányér ételt kívántak, nem harminc nagyszájú pártot és LMBTQ… stb. jogokat, és hogy a mostani helyzetük nagyobb előrelépés, mint amit Amerika kétszáz év alatt tett meg a rabszolgaságtól Bidenig?
Fenyegetéssel, veréssel még senkiből jobb embert nem faragtak. Országot akkor hogyan lehetne? A körbevett fenevad annál inkább rúgkapál, mar és marcangol.
A Bibliában van egy történet (2 Kir. 6. fej.). Az arámok (őskori szírek) minduntalan rabló hadjáratokat terveztek az észak-izraeli országrész ellen, de Elizeus próféta mindig figyelmeztetett: itt és itt várható támadás, úgyhogy a helybéliek felkészülten várták az agresszorokat. Az arám király elit kommandót küldött Elizeus elfogására, de Isten zavart keltett azok fejében, nem ismerték fel a prófétát, mi több, Elizeus elvezette őket a fővárosba, a királya elé. Az megörvendett: öljem őket halomra? A próféta jobb tanácsot adott: vendégelje meg azokat, akik az életére törtek, és így bocsássa el a társaságot. Ezután megszűnt, legalábbis egy jó időre, a szír veszély.
Nem lehetne ezt a módszert megpróbálni?