Verjük szét a hidat?

Ideje, hogy már egyszer orrára bukjon az RMDSZ, és érezze, hogy nem jó, amit csinál – érvelnek azok, akik úgy vélik: ki kell buktatni a magyar képviseletet az Európai Parlamentből, mert máskülönben nem jön rá magától, hogy nem jól teszi, amit tesz.

Ez a logika akár támogatható is lenne, ha tennénk valamit a helyébe. Ha nem csak rombolnánk, hanem építkeznénk is. Ez ugyanis nem egy helyhatósági választás, ahol azt lehet mondani, hogy nem jó ez az RMDSZ-es polgármester, tegyünk helyette más magyar pártból való embert, adjunk egy esélyt egy másiknak, akiről azt gondoljuk, jobb.

Itt nem ugyanaz a helyzet. Itt van egy szűk hidunk, ami összeköt bennünket Nyugat-Európával. Lehet, hogy sok dolog nem tetszik, amit Brüsszelben csinálnak, de ha nem léptünk volna be az unióba, most kb. ott tartanánk, mint a Moldova Köztársaság. Ezen a hídon, jól-rosszul át lehet menni a túlsó partra, és ott el lehet mondani, hogy mi fáj nekünk itt, az innensőn.

Gyenge a híd, szakadozik, alig néhány drótkötélszál tartja, csak kevés küldött tud járni rajta. Lehet vitatkozni azon, hogy jók-e a küldöttek, azt mondják-e a túloldalon, ami nekünk itt a legjobban fáj – de a hidat feltétlenül meg kell tartani. Attól, hogy ezt leromboljuk, nem lesz másik! Ha leromboljuk, mi ezen a parton maradunk, a románok pedig, élükön Bogdannal, Băsescuval és Cioloşsal, a mi nevünkben is beszélnek majd a túlparton. Innen hiába kiabálunk, ott nem fogják hallani.

A választásnál a szavazatok száma dönt. A legújabb felmérések szerint 40-42 százalék körüli részvétel lesz a hétvégi voksoláson. Ez durván 7,5 millió szavazót jelent. Ennek 5 százaléka 375 ezer szavazat. Legalább ennyi kellene, hogy egyáltalán legyen híd, amin egy ember járhat, 525 ezerrel kettő, 675 ezerrel három képviselőnk lenne.

Ez tehát itt a kérdés: maradjunk-e otthon, s verjük szét a hidat úgy, hogy nem építettünk semmit a helyébe, vagy van vasárnap egy negyedóránk arra, hogy megerősítsük ezt a hidat, hogy ott legyünk, ahol sorsunkról döntenek. Tessék választani!