Azt tartják, nagy ajándék a sorstól, ha tiszta elmével éred meg századik születésnapodat. Lélekben örömmel s a Teremtő iránti hálával gyűlhet össze ilyenkor a család: gyermekek, unokák, dédunokák. De hogy az ünnepelt is ajándékot, éspedig versajándékot tartogat az őt körülvevők számára, bizonyára nem mindennapi esemény. S minthogy adventi időszakra esett ama születésnap, éppen egy karácsonyi köszöntőverset ajándékozott családjának az ünnepelt. Nem tudni, milyen iskolai vagy egyházi szöveggyűjteményből származik e vers, de stiláris elemeit tekintve akár 19. századi költő verse is lehet, amelyet közel egy évszázaddal ezelőtt egy torockói iskolamester vagy unitárius lelkész kisiskolásainak megtanított, s a mai napig őrzi ezek egyike…
A minap családi körben elhangzott karácsonyi köszöntő vers megérdemli, hogy nyilvánosságra hozzuk. Íme:
Karácsonynak esthajnalán,
Holdas, havas hegyek alján,
A fenyvesek szép honában
Cseng az ének, szól a hárfa.
Kis angyalkák nagy táborban
Fénysugárral játszadozva
Szállnak, lengnek, énekelnek,
Fenyőfákat ékítenek.
Aranydió, aranyalma,
Csilingel a sok cukorka,
Ezüstszálon, aranyszálon
Himbálózik a zöld ágon.
Én Istenem, hát mikor még
Minden ágon száz gyertya ég,
Csillog-villog a nagy erdő,
Lebegteti lengő szellő!
Égi jelre, szent parancsra
Ím, indul most a sok szép fa,
Hol jó gyermek alszik csendben,
Minden házhoz egy berebben.
Ideküldött a Jézuska,
Csillogó fa azt susogja,
Itt az édes szép karácsony,
Legyen áldás a hajlékon,
Öröm égjen a szívekben,
Égi béke otthon legyen,
S a szeretet termő fája
Áldást hozzon a családra!
Lejött közénk, a MINTA !
És, eljött Karácsony, Jézus születése.
Örvendjetek hát emberek.
Nézzetek a FÉNYRE !
Világít már, egy GYERMEKARC.
ő, álmodik most, Rólad.
Az „Istállóban”, csend honol.
Várakozik a HOLNAP.
Kint, már sok pásztor térdepel.
Csillag ragyog az Égen.
Az „Üstökös”, némán suhan,
és, ének zeng az éjben…
Hű angyaloknak dala száll,
Földünket, beborítja.
Igy ünnepel már hét határ.
Lejött közénk, a MINTA !
Karácsony van…
Karácsony van szeretteim,
ma minden földi délkörön.
Jézusra várnak áhítattal.
Ő, újra eljön, s lesz öröm…
A várakozás, csendre int.
Emlékeztet a gyertyafény,
hogy Betlehembe hajdanán,
az Égből, lejött a remény…
Egy kisfiú, szép ,szelíd arca,
Anyja ölében lángra gyúlt.
A Jászolban, a fénylő szalma
világított, mikor aludt…
Éjszaka volt. Egy üstökös,
királyoknak jelzett, üzent.
Gáspár, Menyhárt, és Boldizsár,
átszellemülten, térdepelt…
Aranyat, mirhát, tömjént hoztak.
Köszöntötték az Érkezőt.
És, angyalkórus énekelt.
A kopott „Istálló” előtt.,
Imádkoztak, a pásztorok.
A titokzatos „csendes éjben”.
Reszkető, fényes csillagok
ragyogtak, a hajnali szélben…