Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Böngészem, szerintem elég figyelmesen, az oltással kapcsolatos tudnivalókat, illetve az ezzel kapcsolatosan kibocsátandó igazolvány, elektronikus kártya, kód és egyebek igénylésének eljárását, de sehogy nem tudok kiigazodni. Már maga az a tény, hogy eljutottunk végre az oltozkodásig – jaj, milyen csúnya magyar szó, azt hiszem, magyarországi egészségügyi szakemberek találmánya! –, az önmagában felér egy hajdani várostrommal. Azaz a fenyegetőzés, a felkészülés, végre a ráhangolódás sok időt és energiát követelt, de ezek mellett egyenesen szellemi kínzásnak tűnik, ahogyan végig kell járni azt az utat, amely végül elvezet annak az igazolványnak, kártyának, kódnak a megszerzéséhez, amely nélkül valószínűleg ki sem mozdulhatunk majd otthonról. A karantén is súlyos büntetés volt sokak számára, de ha tényleg komolyan veszik majd a kártyanélküliség okozta gondokat, akkor nagyon sokan gubbaszthatunk otthon, igazolvánnyal a zsebünkben. Mert egyszerűen járhatatlan az okiratig vezető ösvény azok számára, akiknek mindezidáig még nem sikerült tökéletesíteniük világhálós tudományukat.
Mondom, ez a riasztgatás egyelőre nem tűnik komolynak, de ha például meg akarjuk szerezni a magyar honpolgárságunkat igazoló névjegykártya alapján a magyar személyi igazolványt, minden kedvünk elmegy az utánajárástól. Bízom abban, az Európai Uniónak is lesz annyi esze, hogy az átjárhatóság elől elhárítsa a sok-sok akadályt, ha már egyáltalán szóba kerülhet a szabad mozgás lehetősége. Ha ugyanis a szerintem mesterségesen gerjesztett akadályok életbe lépnek, még inkább kudarcba fullad minden vándorlási, látogatási, üdülési kedv. S ami nem fuccsolt be eddig, megteszi ezután. Akkor majd őrizgethetjük a kiváltott és ki nem váltott oltási igazolványokat, okmányokat, kódokat, kártyákat.
Persze, ebben az esetben is a legveszélyeztetettebb helyzetben a tudatlanok vannak, azok, akiknek nincs világhálós kapcsolatrendszerük, nincs úgynevezett digitális jártasságuk, nincs pénzük, hogy utazgassanak papírokkal a kezükben, nincs olyan ismerősük és ismeretségük, s egyáltalán nincs kedvük mindezt végigcsinálni. Helyben rostokolnak továbbra is az idősek, a szegények, az elesettek, az utazni vágyók, de álmaikat soha megvalósítani nem tudók, akiknek kicsinyke javait éppen most sodorja el az árvíz…