Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ott mentünk el mellette a minap, a kidőlt hatalmas fa mellett. Dávid Ferenc egész alakos szobra a megmondhatója, mit jelenthet, ha rád zúdul egy termetes óriás, amelyet gyökerestől szakított ki a vihar, ki tudja, pontosan mikor, az éjszaka melyik szakaszában. Úgy dőlt, hogy a szobrot érintette ugyan, de amint néhány méterről megállapíthattuk, kárt nem tett a hatalmas méretű fémcsodában. Legalábbis, ahogy mi azt láthattuk. Az ágakhoz addig még nem ért fűrész, az utat sem állta el, úgy vágódott Dávid Ferenc lábai elé, hogy senkit meg ne sértsen, s mintha bocsánatot is kérne a nagy hittérítőtől.
Annyit azért láthattunk, hogy a kicsavarodott gyökér nem teljesen ép, tehát előbb-utóbb magától is megtette volna ezt a figyelmeztető lépést. Nos, itt teszem hozzá, hogy ehhez hasonló faóriás elég van a parkban, talán ennél is korhadtabbak, s felette furcsállhatjuk azoknak a környezetvédőknek a vaklármáját, akik egy-egy parktisztítás alkalmával elég hangosan veszik védelmükbe ezeket a fenyegető növényeket. Igen, sokszor csóváljuk a fejünket, ha fűrésszel felfegyverkezett munkásokat látunk fák körül nézelődni, és ilyenkor elfelejtjük, hogy szakemberek vigyázzák fel ezeket a gyanús egyedeket, be is avatkoznak, ha szükséges, de lám, mindenhová nem ér el a tekintetük.
Jól emlékszem, az egyik tömbházban, ahol magunk is érdekeltek voltunk, valósággal közelharcot kellett vívni az épület fölé magasodó, erősen hajladozó, a napot is eltakaró fenyők kivágásáért. S hány ilyen és ehhez hasonló esetről hallottunk, amikor a lakók azzal védték a tulajdonuknak tekintett óriásokat, hogy azokat két kezükkel ültették. Ez igaz, de mikor?
Egy biztos: kertészeinkre nem lehet panaszunk, irigylésre méltó gondossággal teszik egyre tetszetősebbé környezetünket, az ő szorgalmukat látva, csak elmarasztaló szavakkal szólhatunk a csemeterongálókról, a virág-tolvajokról, a randalírozó éjszakai rombolókról. Ne bánkódjunk hát, ha akár közvetlen közelünkben is kivágásra ítélnek egy-egy fát, de emeljük fel szavunk, ha szórakozásból elkövetett vandál cselekedeteket látunk!