Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
József, Jákob pátriárka fia a fáraó elé állt: Felség! Hét bőven termő év következik, de azután hét pocsék, amikor szinte semmi ne fog beérni. Ezért légy bölcs, és minden fel nem használt búzaszemet raktározz el gondosan, mert szükség lesz mindegyikre. Úgy lett, és nem csak Egyiptom népe, de a környező országok lakossága is megmenekült az éhhaláltól, amikor eljött a szörnyű időszak. A Bibliát nyitó Teremtés könyvében található a történet.
Képzeljük el most, hogy a fáraó semmibe veszi József tanácsát. Hagyja, hogy az egyiptomiak az élelmiszer egyharmadát a kukába dobják; hogy a jóléttől felvillanyozott lakosok Etiópia és Libanon egzotikus tájait látogassák méregdrága turistakaravánokban (mert a Szfinx meg a piramisok eh, uncsi, itthoni bóvlik); hogy az adófizetők pénzéből drogos fesztiválokat, ripacsos falunapokat rendezzenek; majd amikor eljön az éhség órája, kiderül, hogy üresek a hombárok, ahol van gabona, ott nincs szállítóeszköz, és a hivatalnokokat nem készítették fel a vészhelyzetre. „Azt mondod, gazdag vagyok, és sokra vittem, és semmire sincs szükségem. Nem tudod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen” (Jel.3:14). Ez lenne a legfőbb tanulság a ránk zúduló bajban, ha remélhetnénk, hogy az ember tanulni fog valaha.
Büszkélkedtünk, mennyire szárnyal a GDP-nk. Most örvendjünk, ha csak 2-3 százalékkal fog csökkenni. Ránk kényszerítették a védelmi kiadások emelését, és szolgamód beleegyeztünk. Ha a bakákra kidobott pénz egytizedét orvosi kutatásra használták volna, nevetnénk a vírus virtuskodásán. Egy százötven méteres szakaszon három játékbarlangot számoltam (bárok, italozók mellékelve), míg a volt ipari negyed romokban.
Itt állunk, megannyi uniós tagország, és mindegyik a maga módján próbál kievickélni a vészből. Kohézió? Ugyan! Államok közti együttműködés? Annyi szankció, embargó-őrület után hogyan működne?
A válságkezelésben Kína bizonyult sikermodellnek. A lehurrogott, „kommunista” Kína. De a kínai orvosok nem Marx nevében gyógyítottak, és a válságkezelés egyszerűen jó volt. Ideje lenne félretenni a nevetséges ideológiai csatákat, mert íme, az életünk forog kockán. Most ez még csak az első vészes esztendő. Isten legyen irgalmas!
Csodálkozom, hogy ezt a cikket átengedte a cenz Ura.