Vesztegzár-napló

Szóval május 15. után a szükségállapotot vészhelyzet válthatja fel Romániában. Észhelyzet lesz valaha?

Amikor állítólag tombolt a járvány, loholhattunk egyik üzletből a másikba élesztőért maszk nélkül, most, hogy a vírus eregél elfele, csak mint a bankrablók. És műszer fog szkennelni, nem-e vagyok lázas. Ha jogging után kimelegedve akarok belépni a Merkúrba, rám sípol, és már visznek is kényszerkivizsgálásra egy kartonkórházba? Orwell forog a sírjában, látván, hogy a mi Ludovicunk lepipálta.

Nézem az arcokon (és sajnos a földre hanyagul eldobott) picurka, hímzett-csipkés maszkokat. Annyit takarnak, mint egy tengerparti bikini alsórésze. Amikor beszél az ember, felfújódnak, alul-felül felnyílnak. Viccnek is rossz. De a gyártóknak és forgalmazóknak halálosan komoly nyereség.

Dőljön hátra az olvasó, mondjak el egy történetet. Egy skandináv kortársunk, nevezzük Bennek, rosszfiú. Ezért elviszik egy rosszfiúknak fenntartott helyre. Ott, akik fogadják (két férfi és egy szőke hölgy, de milyen hölgy!), kezet nyújtanak neki. Igaz, ruháit ellenőrzik, még egy ügyes kutya is segít. Betessékelik egy szobába, amelyért egy szentgyörgyi panziós egy jó százast kérne éjszakánként. Válogatott úriemberek és úrhölgyek elmagyarázzák neki, mit várnak el tőle. Ben bólogat. Bevezetésként eléje dugnak egy listát, ahol Ben kiikszeli, milyen kaját kíván. Aztán – lehet, hogy néhány évig – dolgozhat, tanulhat, olvas, sportol. Majd Ben hazamegy, és többé nem rossz fiú.

Ben Norvégiában börtönbüntetését töltötte.

Nos. El kellene döntsük, mit akarunk: odasózni egyet a bűnösnek (aki talán soha egyetlen emberi szót nem hallott), vagy jó útra téríteni. Norvégiában az elítéltek 20%-a lesz visszaeső bűnöző, a szadista büntetőrendszerű USA-ban úgy 75%-a.

Javasolom, hogy vagy válasszuk jóérzésből az emberséges modellt, vagy legyünk cinikusan számítók: nem emberségből, de a pénztárcánkra való tekintettel válasszuk ezt, mert sokkal olcsóbb.

Kérem, indulatos reagálás előtt az olvasó gondolkodjon el, hogy érzi magát csupán két hónap kényszercsücsülés után, ahol mégiscsak szerettei körében tartózkodik, nem egy büdös cellában, barbár őrök ordításait hallgatva.