Vétlen ünnepeken

Egy népet a maga ünnepén sérteni közönséges dolog. Köszönteni fölemelő. Az ortodox keresztény húsvét után is ezt vallom, és nemcsak azért, hogy az esztendő maradék 362 napján sorolhassam a magam, a magunk mindennapi megaláztatását, fájdalmát.
Románia Európának az a különleges állama, melynek ölébe valósággal hullnak már százharminc éve és kéretlenül az idegen országrészek. Most éppen Moldávia, Transznisztria előtt állok levett kalappal, figyelve a román nép sorsának ottani alakulását. Háborúk sora, aztán az 1877-es orosz–török háború melegénél függetlenedik a románság. Na, de gátlás és nyakló nélkül mennek oda, Moldáviába az oroszok, ukránok, igen a lipovánok, kozákok, rengeteg bolgár telepedik be, aztán gagauzok, zsidók, németek. Azt mondanunk sem kell talán, hogy nem suttyomban, fehér kendőket lebegtetve érkeztek azok oda.
Igen ám, de 1866-tól amott, Moldáviában az oroszok egyszerűen betiltották a román nyelvű iskolákat. Így, ahogy mondom – és ahogy látom, ma megint, de itthon, szülőföldünkön, az ismét csatolmányokkal gazdagodott Romániában, de a 21. században! Nem semmi! Kísért a könnyelmű fogalmazásocska, hogy a történelem ismétli önmagát… Na, de amit akarok mondani az, hogy a románság saját bőrén és nem a Magyar Királyság(ok) révén ismerte meg népe anyanyelvfosztását. 1897-ben Moldáviában a románság férfi lakosságának 18%-a, a nőknek 4%-a tudott írni, olvasni úgy, ahogy.
Ez rettenetes lehetett számukra, bárhol is laktak akkor a románok. Mondanom sem kell, hogy történelmi példaként említem ezt a megpróbáltatást, szemléltetvén a mai, mindennapi küzdelmünket nyelvünkért, kultú­rán­kért itthon, Erdélyben, Romániához csatoltatván. Nemcsak értünk szenvedett a Megváltó, hanem mindenekért, akik emberölben és emberszámban születtek. Ez is egyszerű, akár a jóra való törekvés mindenek fölött. A szent ünnepek csendje elgondolkodásra inti az embereket. Ma nekünk, holnap nektek. S bizony mondom néktek, templomainkban, iskoláinkban és azokról leverni a keresztet, a csillagot nem lehet és nem szabad! Arra bocsánat nem adatik sehol.