Vírushülyeség

Az egészségügyi dolgozókat kötelezné a hatóság arra, hogy beoltassák magukat a Covid19 ellen, s a szakszervezet ezt etikátlannak tartja, mert kényszer, s aki megtagadná, attól negatív tesztet kérnének, amit az illetőnek ki kellene fizetnie. Az ember csak hüledezik a szakszervezeti álláspont miatt, különösen, ha már arról is hallott, hogy a kötelezővé tételt a francia elnök és a görög kormányfő is szorgalmazza, sőt talán már a döntés is megszületett, és elrendelték a dolgot. (Jön ugyebár a negyedik hullám.)

A gyalogjáró józan ész – milyen gyarló az ember – ugyancsak helyeselni tudja a lépést. Aki rosszul volt attól eddig, amit a kitágult nyilvánosság előtt vagy akár négyszemközt a vírus-szkeptikusoktól hallott – legutóbb egy lélegeztetőgépről szabadult egyén jelentette ki, hogy őt saját magas láza és az életveszély, melyből kimentették, az sem győzte meg arról, hogy a károkozó létezik –, nos, az a még mindig kisebbség, mely felvette az oltást, kezdett abban bízni, mégiscsak észhez térnek választott vezetőink, és éles határvonalat húznak polgári szabadság és önpusztító elfogultság között, s az utóbbit visszaszorítják. Merthogy eddig nem ez történt, s ami módozata az öncsalásnak létezik, azt mind lezongorázhatta minden kommentelő az interneten szabadon, merthogy szabad világban élünk. Szabadok vagyunk mindenekelőtt a felelősségtől, nézeteink kinyilvánításának következményeitől, s minden számonkérésnek fittyet hányunk, merthogy a téveszmék terjesztésének útjába ne merjen állni senki!

Rossz hírem van, a vírus létezik, és az agyat is támadja, mi több, uralomra tör, és lelki valóságként befonja életünk minden vonatkozását. Az egészségügyi szakszervezet persze tudja, mit tesz: azért foglalt állást, hogy ezentúl a nővértől vagy az orvostól is elkaphassa a hozzájuk forduló a vírust, ne kelljen külön forgalmas helyeken vadásznia rá naphosszat, s kimaradjon eme igazán globálisan nagy élményből!