Vírusvilágháborúban

Ahhoz az embertípushoz sorolom magam eddigelé titkon, mely mindent átél, megél, aztán az idegeivel kölcsönösen emésztik egy-magukat. Eljött az oltások ideje is, akár a ganéhordásnak, epedve meg másmilyen arcokat vágva éltük meg azt, hogy Romániában is beindul (jelenidőben) a koronavírus elleni hadjárat. Valóságos partizánháborús volt, s ma is olyan a hangulat. Aztán jött a telefonhír, testvérhúgom megkapta az első oltást. De jön amonnan is, messzibbről is, én pedig nem értem, ma sem, miért jelentett egyéni és helybéli diadalt, hogy egyik is, másik is megkapta. Én érdekes módon hónapokig szóba se jöttem, holott hónapokkal ezelőtt kértem…

Miért győzelmi mámor? Hogy miért? Hétfőn sorra kerültem, délután 4-re rendeltek be. Megjelenünk idejében, lábtörlés, odabenn termek, egyenruhás dolgozók, orvosok, zacskóbocskor a cipőnkre. Én eset vagyok, soron levő, mint egykor a szekun. És egy magyar szó itt sincs. Érdeklődöm, forgolódom, fiam a nyugalom és tájékozódás szederfája.

Gépelt szakorvosi lapok az asztalon, tájékozódunk, én egy szót sem értek. Fiam igen, el a szakkifejezésekig, ott már ő maga sem. Én kértem, akartam az oltást, de igen kevesen vagyunk, mintegy nyolcan itt. Hol a sikerélmény? Miért nem, és miért így, ami igen?

Magyarul érdeklődnek mások is, szakszöveget nem értik, a kék munkaruhás hölgyek repdesnek, én pedig súlyban a gyomoridegre hárulok. Kimondottan lötyögnek idősek, sőt vének, fordulnak asztalhoz, falhoz, nekem, ahogy hatványozódik a feszültség meg a magunk kiszolgáltatott és megalázó helyzete, megfordult a fejemben, hogy itt hagyom az egész szakramentumot, mint Szent Pál az… államalkotó népet. A hatalom még arra sem volt képes a mai napig, hogy lefordítsa magyar nyelvre is sorsunk lejáratásának nyivákoló idejét.

A semmi ágán ül szívem, így a költő, s a kiszolgáltató megalázás itt, a megalázó hazában belep mindent, amihez nyúlunk, szólunk… Nem hagytam ott az egészet. De hiszen már réges-rég be vagyok oltva magyarságunk ellen, mégis… mégis visszamegyek három hét múlva a második félidőre is. A magunk nagy mérkőzésének egyike, és itt győznünk kell.