Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ez itt a busz! Egy iramban föl a Duna jobb partján Visegrádig. Szinte fáj elhagyni Szentendrét. Na és a sziget! Mintha máris elfelejtettem volna a mai, múlt hónapi gondokat, melyek között próbáltam kiszámítani, hány lapra osztható Budapest, abból miért jutott nekem aránytalanul több „lap”. Mert a fejfájás csontlapokra osztódott a koponyámon. Ez az, máris Tahitótfalu, aztán maga a Dunakanyar. Nem véletlenül esett a magyar királyok választása épp Visegrádra, hiszen már a római Nagy Konstantin is erődöt épített oda, „Pannónia határerődjét.”
Hegyvonulat, és le a csúcstól a Dunáig vár, védelem mindenki ellen, akik vétenek. Szent László költöztette át az ispánságot Visegrádról Esztergomba. A kék Duna elmossa belső kétségeimet, hiszen a földi élet szép lehet ám, és nincsen hiba benne. Igen, a kompon innen állunk meg, de túl a Salamon-tornyon. Fenn a Felsővár, aztán Áprily emlékhelye, lenn az ember építette és védte világ. Itt is járt a mongol, ez nem vitás, véres romokon építette újjá Visegrádot is IV. Béla, második országépítő királyunk. Ő hozta ismét tető alá Magyarországot a 15. században.
Itt van a sajtó kis nyaralója. Nyugtatom magam vallomással, hiszen ha Katalin kolléganő nem szól rám, ma nem vagyok itt.
– Fáj a feje? Menjen azonnal a titkárnőhöz, reggel kapott négy beutalót Visegrádra. Ne nézzen így! Maga nem mer nyaralni sem?
Ha Nagy Konstantin meg IV. Béla, na és Mátyás király építkezett itt, akkor ez a hatszobás nyaraló nekem való. Szoba, fürdő, sok levegő meg csend. Szomszédom Mátyás palotája. Miért izgat téged az, hogy IV. Bélát milyen magasra emeli a nemzet s a nemzetietlen történetírás?
Ez a Visegrádi-hegység mintha az igazság emlékműve lenne. Sziklákba kell vésni az igazságot! Mert az igazság csak akkor örök, ha megtartjuk, és az szerint élünk.
Remek kis ebédlő. Földszintről nézek magamra meg a felém igyekvő vendégre. Kopasz, alacsony, haja csak kétoldalt, sárga haj, de nem szőke.
– Szervusz, látom, egyedül vagy. Leülhetek?
Állva üdvözlöm, parancsolj, nyugodtan, de miért tegezel helyből, nekifutás nélkül, ezt nehezen tudom megszokni. Bőven van hely. A túlsó oldalon Nagymaros. Komppal mehetünk át oda, vissza. Van ott egy elhagyott elektromos transzformátor, azt rendezte be egy fiatal képzőművész műteremnek, lakik is benne nyaranta. Isteni hely. És hát Maros, itt, a Dunában.
Az asztaltársam hív, gyere, van egy udvar, ott szoktam festeni, rajzolni. Megyünk öt órakor, lebeg serény lábain a nadrág szára. Grafikus, bulvárlapoknak dolgozik. Estefelé fölmegyek a Felsővárba, már ahová beengednek. Csoda, maga a magyar csoda, el Maros mentéig.
Együtt étkezünk a társammal. Naponta tutajozok át a művészeti transzformátorhoz. Itt édes a víz is. És ki az az őrült, aki vízierőművel akarja víz alá juttatni az ország történelmének s földjének ezt a részét? Bős és Nagymaros. Uram! Estefelé megérkezik egy barátom a hitvesével. Semmi értesítés. Örvendezünk egymásnak meg a hegynek, a váraknak. Mátyás palotája még romszinten, de előttünk az élet s a bor.
– A szerkesztőségben mondták, hogy itt vagy.
Már bujkál a nap a Pilisek meg a Visegrádi-hegység fölött, már a vacsora is rég volt, s kit érdekel I. László, IV. Béla és Mátyás királyaink dicső világában az éjfél! Könnyebb számlálni a csillagokat a meleg erdőben. Barátomat rég láttam, örvendezünk a jelennek. Felesége vezette éjszaka a kocsit Bécsbe, haza. – Ti innen mentek haza, Bécsbe? Micsoda világ, Istenem. Ezért nem járnak erre már a mongolok. Szervusztok. Másnap reggel derül ki, hogy szinte minden pénzem elfogyott. Akkor takarékpénztár még nem volt a kis településen. Derűsen fordulok új barátomhoz. – Vendégeim voltak Bécsből. Itt nincs hol kivennem kártyáról a pénzt. Be kell szaladnom Szentendrére. Óra alatt megjárom…
Elhűlve néz, és én nem értem. Két üveg sör árát kértem a buszjegyre. – De hát te hogy gondolod, hogy én…
A szobámban találtam néhány boros, sörös üveget, azokat eladtam a kis boltban, megjártam Szentendrét, kártyáról vettem pénzt. Délben már nem ült mellém, sem este, és még volt tíz napom, és sose. Pedig csak négy üres üveg árát kértem autóbuszra.