Visszatekintés a 2019-es évre

(Ez a jegyzet 2019. utolsó napján kellett volna megjelenjen, de a felelős szerkesztő az ünnepi hangulattól még bódultan véletlenül előrehozta. Sebaj, fogadd szeretettel, kedves olvasó!)

Izgalmas, meglepetésekkel teli évet tudunk magunk után. Érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ végre határozott, férfias nyilatkozatban foglalt állást politikai kérdésekben. 1. Részt veszünk az ország vezetésében, de kormányon nem vagyunk. 2. Megszavazzuk a legfontosabb intézkedéseket, bár osztjuk az ellenzék fenntartásait. 3. Nem szavazunk meg soha bizalmatlansági indítványt, bármennyire egyetértünk a benne foglaltakkal. 4. Kiegyensúlyozottan tárgyalunk mindegyik féllel, ugyanis persze, habár, valószínűleg, hogyha esetleg, majd meglátjuk.

A sárgamellényes forradalom végigsöpört Európán, nincs most idő és hely felsorolni a megbukott kormányokat. Az egyetlen ország, ahol a mozgalom csődöt mondott, csentenár plusz egy éves hazánk, Románia, mert amikor néhány ezer sárgamellényes az utcára vonult Bukarestben, a polgármesteri hivatal emberei azt gondolták, szociális munkások, seprűket és lapátokat kezdtek nekik osztogatni, mire azok gyorsan eltűntek.

A tavaszi választások után az Európai Parlament szinte teljesen megújult, a régi nagyok eltűntek, nagytakarítás után emléksarkot rendeztek be a hátramaradt relikviáikból: a kíváncsi látogató megtekintheti Juncker isiászát (három liter színtiszta spirituszban őrizve), Verhofstadt úr kihullott metszőfogát és Újhelyi és Niedermüller képviselők hazaszeretetét egy gombostű hegyén, mikroszkóp alatt.

A sportban csak a mi Sepsi oeskánk teljesítménye érdekel, először nem értettük, miért rúgta Hadnagy mellé az utolsó forduló utolsó percében a tizenegyest, úgyhogy csak a másodikak lettünk. Most, év végén, látjuk a góbés elmés taktika eredményét: míg a bajnok kolozsváriak szánalmasan elvéreztek a BL-selejtezőn, mi pontvesztés nélkül zártuk az Európa Liga csoportkörét, és várjuk a következő ellenfelet, na jöjjenek csak!