Visszatérés

A sport bármelyik válfajában lehetne olyan eseteket sorolni, amikor az élsportoló a súlyos sérülés miatti hosszú kihagyás után visszatért a versenyzéshez, és ismét sikeres lett, gyakran a legmagasabb szinteken. Az akaraterő és kitartás egyik magyar példaképe kétségkívül Takács Károly sportlövő (1910–1976). A hivatásos katonatiszt 1948-ban és 1952-ben olimpiai bajnok pisztolylövésben, ám ez még nem nagy szenzáció. Csakhogy Takács Károly úgy lett kétszeres aranyérmes, hogy 1938-ban, katonai gyakorlaton a jobb kézfejét szétroncsolta egy gránát.

Akkoriban tisztként és sportolóként is űzte már a lövészetet, de jobb kézzel! Mi történt ezután? Megtanult bal kézzel írni és fegyverrel célba lőni! A második világháború idején fronttisztként szolgált, nem kért felmentést. Tíz év alatt annyira megtanult bal kézzel célozni, hogy az 1948-as olimpia előtt győzelmi fogadalmat írt, biztos volt a sikerében. Négy év múlva ismételt, és egyik tanítványa (Kun Szilárd) lett az ezüstérmes. Az 1956-os magyar forradalom időszakával majdnem egybeeső olimpiára is esélyesként indult, de végül nyolcadik lett.

Teljességgel más történelmi, sporttörténeti közegben, de az akaraterő, a kitartás és a kivételes élsportolói jellem példáját hordozza, mutatja Berki Krisztián szertornász pályafutása is. Negyedik vállműtéttel a háta mögött, kétéves versenyzői kihagyás után éppen a napokban jelentette be visszatérését, e szerint, ott lesz a szeptember 6–8. közötti, szombathelyi világkupa-viadalon, és ha minden jól megy, indul az októberi, stuttgarti világbajnokságon, ahol egy érem kellene a jövő évi olimpiai részvételhez…

Nem csak testi, hanem lelki szenvedésekből, vívódásokból is kijutott a 34 éves tornásznak. Lólengésben az utóbbi 15 év egyik legjobbja, legeredményesebbje a világon. Olimpiai bajnok 2012-ben, háromszoros világbajnok, kétszeres vb-ezüstérmes, hatszoros Európa-bajnok, háromszoros Eb-ezüstérmes (Kolozsváron szervezői baki miatt lett második), egyszeres bronzérmes. A 2016-os olimpia előtt csak 11. lett a világbajnokságon, és az olimpiai pótkvalifikációs versenyen olyan követelményeket állítottak, amiket nem tudott vállalni, például mind a hat szeren kiemelkedően kellett volna szerepelnie, noha ő valójában a lólengésre szakosodott. Az olimpiai részvételi szabadkártyát sokkal gyengébb tornász kapta, földrajzi kritériumok alapján.