Vörös rózsát, jó sokat!

Végre hívott a futárszolgálat, délután kézbe vehetem a várva várt csomagom. Nagyon szeretném, ha ez az este tökéletes lenne. Megérdemlem én is, a barátom is, a kapcsolatom is, na meg milyen szuper, hogy pont ma, Valentin napon vagyunk öt hónaposak. De mit vegyek magamra? Rendben van, hogy a fehérnemű úton hozzám, de mégsem ülhetek a vacsora mellett egy szál csipkében.

Koncentrálnom kell, követnem kell az időbeosztást! Elmegyek vásárolni, ó, rengeteg minden van a listán. Vajon a sültnek vagy a sütinek kell több idő, amíg elkészül? Biztos, ami biztos, a csokiszívecskék formázásával indítok, amíg még nem reszket a kezem az idegbajtól. Fel kell hívnom anyát, hány perc alatt pirul szépre a csirkecomb? Ó, fene, elfelejtettem rózsát venni, pedig a legnagyobb meglepetés a szirmokkal körbeszórt ágy lett volna. Gyertya van itthon? Az sincs, nagyon jó. A comb készen, a csokiszívek megkötöttek, de ez a fránya tejszínhab rózsaszín helyett vörös lett. Legalább a csomag megérkezett, a méret is jó, csak enyhén kényelmetlen, de hát ennyit az én szerelmem csak megérdemel ezen a fontos napon!

Egy szál rózsa? Az is fehér? Ez most komoly? Hogy elfelejtett időben elmenni virágért, és csak ez maradt? Jézusom, hát minden barátnőm 20 szálas rózsadobozt kapott! Se csoki, se maci, se gyűrű, csak egy, fehér, fonnyadt virág? Na, mindegy, nem az ajándék a lényeg, végül is mosolyog, szeret, jól érzi magát, örül. Örüljön is, egész nap robotoltam!…

A fentiek öt évvel ezelőtt, nem pont így, de hasonlóan megtörténtek. Aztán a szent nap után nagyjából két héttel összevesztünk. Azóta is érzem és értem február 14. napjának súlyát, lényegét, de nem kapkodok azért, hogy tökéletes legyen. Jó lenne, ha fele ennyi energiát a pár mindkét tagja, az év túlnyomó részében belefektetne a kapcsolatba. Ha minden reggel csak annyit döntenénk el tudatosan, hogy tiszteljük a másikat, és minden este úgy feküdnénk, hogy merünk a másik szemébe nézni. Tudom-tudom, fontos az Instagram-poszt a virágról, gyűrűről, vacsoráról, de a lényegről sem kellene megfeledkezni.