Es a” zaszlos cirkusz ”folytatasakent aprilisban kett napra jonnek a hivatasos hazafiak Csikszeredaba es Szentgyorgyre folvonulni ,unnepelni”.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A március 15-ei ünnepségek körül kipattant zászlóvita és kormányhelytartói büntetések nyilvánvalóvá tették, hogy Románia még mindig akadályozza a kisebbségi szimbólumok szabad használatát. Jogszabályokkal és diszkriminatív hatósági eljárásokkal. Mindez annak ellenére van így, hogy a három éve elfogadott törvény hozott némi előrelépést a korábbi állapotokhoz képest. Nem jelentőset, és nem érdemit, de legalább egyértelművé tették a helyi önkormányzatok illetékességét az ügyben.
A törvény erényei azonban eltörpülnek annak hibái mellett. Hiába bábáskodott mellette az RMDSZ, a jogszabály még mindig diszkriminatív, és alapvető emberi és politikai jogokat sért (aki nem hiszi, járjon utána). Hiszen a nemzeti, kisebbségi identitást kifejező szimbólumhasználatot csak különleges alkalmakkor engedélyezi, és akkor is csak oly módon, ha emlékeztetőként a kulturális, gazdasági és a politikai hegemóniára, melléje kitűzik az állam felségjelét is. Nem túl elegáns gesztus, de legalább sokat elárul a román politikai osztály toleranciaszintjéről. De ez a legkisebb gond, hiszen például a székely, regionális identitást kifejező lobogó hivatalos használatára semmilyen lehetőséget sem kínál.
Ezért hát ne csodálkozzunk, ha az ünnepségeket folyamatos politikai cirkusz kíséri. Mert a román állam a jelenlegi állapot felülvizsgálatára nem kínál semmilyen más ügymenetet, lehetőséget. Itthon hiába perelnének, és európai jogfórumok elé vinni sincs esélyük az ügyet. Emellett parlamenti súlyukból kifolyólag, őszinte politikai szövetségesek nélkül a jogszabályt módosításáról sem lehet szó.
A magyar önkormányzati vezetők ennek ellenére úgy látszik, nem kívánnak belenyugodni a jogerős és törvényesített diszkriminációba. Ezért ragadtatják magukat efféle – önkormányzati szintre emelt – „polgári engedetlenségre”. Meg némi politikai választási számításból is nyilván, hiszen mégiscsak demokráciában élünk (ezzel ugyanakkor legitimálják is cselekedetüket). Akárhogy is, az tény, hogy a szimbólumhasználat visszásságaira csak ilyen gesztusokkal lehet felhívni a román közvélemény figyelmét. Még akkor is, ha akad olyan, aki ezt az állami tekintély semmibe vételeként próbálja eladni a nyilvánosságban.
Es a” zaszlos cirkusz ”folytatasakent aprilisban kett napra jonnek a hivatasos hazafiak Csikszeredaba es Szentgyorgyre folvonulni ,unnepelni”.
Jó írás, de az utolsó mondatban talán lehetett volna egyérteműbben fogalmazni, kire is gondolt a szerző.