Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Árva Bethlen Kata életrajzából: „Világi életemnek leírásában némely személyeket nevezet szerént ki kellett írnom… Ezt én úgy igyekeztem cselekedni, hogy semmiben lelkem ismeretét meg ne sérteném; se azokat, még akik vétettenek is sokképpen ellenem, valami indulatból meg ne bántanám… Te is, én Istenem, én szívemnek teljessége, úgy igazgassad ezután is indulatimat, hogy a te dicsőségedet meg ne sértsem, felebarátomat ez írásommal meg ne bántsam.” Azért teszem közzé ezt a kis részletet, mert – ugye szabad – álmodoznom egy olyan médiáról,amelyben nem a sárdobálás, a vagdalózás, a becsmérlés a lényeg. Mert elég meghallgatni az embereket a munkahelyen, a buszban, a parkban – nem ugyanez folyik? A médiától azt kapják, amire, úgy tűnik, vágynak.
A zsarolás megbolondítja a bölcs embert is. Nem én mondom, hanem Bölcs Salamon. Mivel nekem mindenről a sport jut eszembe (és a sportról minden), íme, mi kínoz rögeszmésen napok óta. Az a tizenhat évvel ezelőtti jelenet, amikor a futballvébé döntőjében Zidane belefejelt Matterazziba. Sportrajongók halálos ágyukon is emlékeznek, milyen gyönyörűen vágódott el az olasz védő, hogyan dobták ki a francia sztárt, mennyit hurrogott a világmédia (lásd fent, a békeszerető): huliganizmus, pfuj, milyen példát mutat satöbbi. Ám én, akinek a DNS-emben van az erőszakmentesség, inkább azon csodálkoztam, hogyan tűrte a nagy Zinedine a hosszabbítás végéig azt, hogy a makarónipusztító minduntalan az éppen beteg édesanyját szidja, és csak akkor fejelte le, amikor a húgát is lekurvázta.
Most engedjék meg, váltsak politológusi üzemmódra, és javasoljak egy gondolatjátékot. Képzeljük el, rendre-sorra Kuba, a dominikai köztársaság, Nicaragua és a többi államocska belépnek egy oroszok vezette katonai tömbbe; az oroszok 2014-ben puccsot szerveznek Mexikóban, Amerika-gyűlölő társaságot segítenek hatalomra, akik lassacskán betiltják az angol nyelvet, bezárnak amerikaiak által szponzorált egyetemeket, iskolákat és gyűjtik az orosz fegyvereket; Ivánék Deveselu-féle szörnyeteget állítanak fel Kubában és Hondurasban; majd bejelentik, Mexikó is csatlakozik a katonai tömbjükhöz. Most Zidane fejével gondolkodva kérdem: Obamáék, Trumpék vagy Bidenék tűrték volna 2022 februárjáig?
Imádkozzunk, barátaim, hogy józanabb fejek döntsenek, ha már úgyis minden a mi fejünk felett történik.