Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azt nem vitatja senki, hogy a fő szempont az anyuka mellett szól. És bizony nincs könnyű helyzetben! Annak idején ilyen teher nem nyomta az anyukát vagy apukát, mert kéznél volt a nagymama vagy nagytata, sőt a dédszülők neve, s ezzel is magyarázható, hogy egy népesebb, többnemzedékes családban, ha együtt is laktak, feltűnően megnőtt a Gáborok, Annák, Tamások, Gergők, Máriák száma.
Ma egészen más a helyzet. Itt, Romániában nem csupán az elődök neve kerül a pálya szélére, hanem sokszor soha nem hallott, legalábbis errefelé nagyon szokatlan elnevezések születnek, s ezek be is kerülnek a születési bizonyítványba, a törvény bármilyen nevet elfogad. Így kapta sok évvel ezelőtt az egyik kislány a Fridzsider nevet, ugyanis a szülők éppen akkor vásároltak egy új hűtőszekrényt. A Pelé, Di Stefano, Márkó Samantha és egyéb nevek egy időben ugyancsak gyakorinak számítottak.
Sőt, egy felette mulatságos névadásról is szólt fáma: a kórházban fekvő új anyuka a férjével együtt döntött a fiúcska nevéről: Gyuri. A boldog apuka hazaindult, s a közeli faluig útba esett néhány kocsma is, ahol legalább egy-egy féldecivel ünnepelt. Hazaérve útja a tanácshoz vezetett, s a délutáni órákban kereste fel a jegyzőt, aki munkaidőn túl lévén, a kocsma meg túl közel, amikor nekiláttak az okmány kiállításának, kissé nehezen ment a tollforgatás. Az is közrejátszott, hogy a jegyző nem ismerte a magyar nyelvet, így hát az apuka betűzve mondta be, s ennek köszönhetően a Gyuriból Güzü lett. Így is cseperedett legénnyé a mi hősünk.
Hogy tényleg így történt-e, nem tudom, de azért egy lényeges dologra rávilágít: nem szabad játszanunk a csecsemők nevével, sok mindenre oda kell figyelni, arra is, hogy az esetleges kakofóniát (rossz hangzást) elkerüljük, mert az Albu Tamara-, Kasza Márta-, Kasza Renáta-, Sümeg Margit-szerű és hasonló névpárosok megkeseríthetik viselőjük napjait, főleg, ha barátai, társai az ő rovásukra gyártanak szójátékokat.
Hát még a Para Zita vagy Para Liza.