Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Alig látni már zsúpfedeles épületet tájainkon, esetleg egy-egy felújított parasztház húzódik meg imitt-amott, hegyaljai kis településeken, jó esetben hétvégi háznak használva. Még a régi falut bemutató szabadtéri múzeumokban is inkább a – vidékektől függően – zsindelytetős vagy nádfedeles házakkal lehet találkozni. Pedig a népi tudásnak fontos területe a zsúpfedél készítése, ami ugye a rozs széles körben való termesztésével függ össze. Európának ebben a térségében ezt a középkortól lehet számítani. A növény szemterméséből lisztet őröltek, s habár ez szegényesebb a búzalisztnél, a rozskenyérnek sokféle, jótékony hatást tulajdonítottak, ezért ma is nagy igény mutatkozik iránta.
Az egykori kézi cséplés során a gabonaszemek mind kihulltak a kalászból, vagy ahogy mondják, a (gabona)fejből, a hosszú szálú rozsszalma pedig kevésbé sérült, így igen alkalmas volt épületek zsúppal való fedésére. A kalászt, azaz az üres fejet is többé-kevésbé megőrző szalmát kötötték hát kisebb csomókba avagy zsúpokba, amelyekből aztán a népi mesterek keze alatt zsúptető került a házakra, gazdasági épületekre.
A székely nyelvjárásban többnyire zsupp alakban használatos a szó, így énekeljük a Kiment a ház az ablakon kezdetű tréfás-rejtélyes tartalmú népdalban is, hogy aszongya: zsuppot kötött a hátára, úgy ballagott a vásárra. Emellett a kitoloncol jelentésben használt kizsuppolban is ez a hangalak szerepel.
A múló idővel – kijelenthetjük – kizsuppolódott a zsúpfedeles ház vidékünkről, mai beszédünkből meg a zsupp szó is félig-meddig. Bennem viszont tovább él ez utóbbi mind a mai napig mint egy, közvetlen környezetemben egykor gyakran elhangzó összetett szó, a zsuppfejű első tagja. Én magam ezt egy néhai drága férfiember nyelvi leleménye folytán örököltem, aki környezetét mindig éles szemmel követte, s az ostobaságot azon nyomban felismerte. Azt gondolom, egy fogalmat képszerűen tud ez az összetett szó felidézni, hiszen ennek hallatán a régiségben használt zsúp, azaz a csomóba kötött, üres fejű rozsszalma tárgyi valósága képződik meg a hallgatóban. S láthatjuk, az üresfejűség bárhol s bármikor felütheti fejét (!), sőt gyógyításához sem fűzhetünk nagy reményeket a jövőben sem…